Attól még, hogy a legfiatalabb ország, az épp háborúba sodródó Dél-Szudánnak nagyon is van történelme. 1951-ben egy itteni útról írt nagyon érdekes és tanulságos levelet William Langewiesche apja, amit 60 év után Markó Ferenc talált meg a dél-szudáni levéltárban.

Wolfgang Langewiesche amerikai pilóta, riporter és író 1951. november 11-én adta fel a szudáni kormány sajtótisztviselőjének címzett levelét Kenyából, ahonnan kisrepülőgépével és feleségével indult az akkor még Angol-Egyiptomi Szudánnak nevezett területre. Itt épp 300 kilométeres csatornát terveztek építeni a Szuddon, a Fehér-Nílus félmagyarországnyi mocsarán át. A csatorna Egyiptom és Szudán vízproblémáit volt hivatott megoldani, közben mintegy mellesleg kiirtotta volna a Szudd marhatartó nomádjait, a sillukokat, a dinkákat és a nuereket. Egy évvel később, 1952 novemberében jelent meg a cikk a Saturday Morning Postban, amiben Langewiesche először elaltatja az olvasót, majd könyörtelenül rámutat a gyarmati logika embertelenségére.

Nem lenne ennyire érdekes az egész, ha Langewiesche három évvel később született fiából, Williamből, nem lett volna a modern amerikai irodalmi újságírás legmagasabb szintű művelője, és ha Dél-Szudán nem sodródik évtizedekre háborúba a britek kivonulása után hozzájuk csapott és őket elnyomó arabokkal. Markó gyönyörű cikkben foglalta össze a levelet, a történetet, apa és fia egymásra rímelő életét, és azt, hogy a levéltárak nélkül a múlt hibáit fogjuk újra és újra megismételni.

Az angol nyelvű cikk itt és a Mediumon is elolvasható.